A Thor című mozinak kétségkívül van némi köze a skandináv mitológiához, melyből alapjait merítette. A karakterek nevei és külső védjegyei legalábbis erre utalnak. Ami azonban efölött van, nem más, mint hamisítatlan Marvel-feeling, ami nem okozhat csalódást a 21. századi szuperhősfilm-szerelmesek számára.
Ám nem csak a képregényeket vászonra követelők népes táborának nyújthat felhőtlen szórakozást Kenneth Branagh legújabb filmje. A sármos és rettenthetetlen erővel bíró Thor (Chris Hemsworth) ugyanis képes egyszerre női szíveket olvasztgatni, és ütős csihi-puhit gerjeszteni néhány pillanat alatt. Mivel ez a kettős erődemonstráció már a film felvezetőjében helyet kapott, a néző megnyugodva hátradőlhet, hogy ismét nem sok feladat hárul agytekervényeire.
Nem arról van szó, hogy buta történettel állnánk szemben, csupán egy meglehetősen könnyed darabbal van dolgunk, mely pofonegyszerű vonalvezetéssel dolgozik. A pörölyös villámisten – testvére buzdítására – megszegi apja (Sir Anthony Hopkins) parancsát, ezért minden erejétől és hatalmától megfosztva száműzik őt Új-Mexikóba, a halandó emberek közé. A Földön a bájos Jane Foster (Natalie Portman) és maroknyi csapata veszi pártfogásába a szokatlanul beszélő és viselkedő izompacsirtát, hogy aztán végül legyen, aki megvédi őket a gonosz kisöcs (Tom Hiddleston) haragjától.
A Csillagkapu-szerű beütésekkel és csipetnyi Excalibur-fűszerezéssel tarkított történet nagy előnye, hogy kellő humorral közelít saját témájához, és ezzel remek kontrasztot nyújt a komolynak és keménynek szánt földöntúli konfliktusdrámához. Persze érthető, hogy a Shakespeare-adaptációkon edződött rendező erős tragikus szálra építette filmje alapszituációját, a jégóriásokkal való örökös szembenállás politikai vonulatai mégis elsorvadnak a látványos harcjelenetek és a poénoktól zsúfolt földi kalandok mellett.
A finoman adagolt szerelmi szál, és a hasonszőrű filmekben örökösen felbukkanó, rejtélyes S.H.I.E.L.D.-szervezet újabb bevetését még viszonylag ügyesen lenyomják az egyszeri néző torkán, ami azonban a film utolsó pillanatáig érthetetlen marad, az a 3D ráerőszakolása erre az egyébként 2D-ben forgatott, térhatás nélkül is remek látványvilággal bíró alkotásra.
Történet: 4/5 (Egyszerű, mint a bot, semmi meglepő fordulat…)
Formai kivitelezés: 4/5 (3D nélkül 5/5 is lehetne…)
Színészi játék: 5/5 (Szinte mindenki azonosulni tudott a karakterével!)
Rendezés: 4/5 (Nem ez Branagh legjobb filmje, de nem rossz kezdés új arcának bemutatásához!)
Összesen: 4/5 (Megéri az árát!)
