Ha valaki eddig nem tudta volna, most megtudhatja, hogy az oly sokszor hangoztatott szabad akarat bizony csak az apró döntések talaján áll rendelkezésünkre. Életünk komolyabb lépéseit kalapos, az ajtók kilincseit visszafelé tekergető, jól öltözött úriemberek irányítják, akiknek mindenkire kiterjedő megfigyelőrendszerét csak egy kis víz zavarhatja meg.
Ennél többről sajnos nem szól a Sorsügynökség, és ez bizony nagy kár, hiszen ilyen adottságokkal akár jó film is születhetett volna. A trailer és az előzetes infók alapján izgalmas, thrillerként aposztrofált menekülő-mozi valójában nem más, mint egy sci-fi porral meghintett csöpögős szerelmi történet, annak is a klisékkel zsúfolt változata.
A szenátorjelölt David Norris (Matt Damon) egy férfi wc-ben találkozik a csábos Elise Sellasszal, akibe első látásra beleszeret. Majd miután újra összefutnak a buszon, és megszerzi a lány számát, már biztos benne, hogy ő élete nagy szerelme. Ekkor lépnek közbe komor arcú ám nevetséges titkos ügynökeink, akik egy baki folytán kénytelenek beavatni a férfit tevékenységükbe, vagyis az emberek sorsának irányításába. Ugyanakkor közlik vele, hogy nem találkozhat többé a lánnyal, különben sorsa „eltérül” és soha nem lesz belőle se szenátor, se semmi.
Az eddig még tűrhetőnek, netalán izgalmasnak vagy érdekesnek hangzó alaptörténet azonban ugyanúgy eltérül, mint főhősünk sorsa. A „szerelmet választom a karrier helyett”, a „szerelem mindent legyőz” és ezekhez hasonló sablonokat puffogtató történet nem más, mint a kezdetben felcsigázott néző arcul csapása, amihez Matt Damon kifejezetten gyenge alakításával szorgalmasan asszisztál.
Azonban nem a színészek malőrje ez elsősorban, hanem vagy a rendező-forgatókönyvíró George Nolfié, vagy a film reklámozásáért felelős szakembereké. Egyértelmű ugyanis, hogy közel sem azt kapjuk, amit várunk, amikor jóhiszeműen megvesszük a mozijegyet. Hiába készült a script a szebb napokat is megélt Philip K. Dick írása alapján, hiába a hangzatos cím és a sztárszínészek, hiába a csipetnyi ötletes sci-fi vonás: Ezt a filmet semmi nem menti meg!
Ha legalább nem thrillerként reklámozták volna…
Ha legalább Matt Damon kicsit többet nyújtana az egyébként egész ügyesen játszó Emily Blunt oldalán…
Ha legalább kicsit jobban kidolgozták volna az ügynökök karaktereit…
Ha-ha-ha! – hangzik a közel sem őszinte kacaj a stáblista alatt. Igen, ezúttal sajnos csúnyán palira vettek minket!
Történet: 3/5 (És akkor még jóindulatúak vagyunk…)
Formai kivitelezés: 4/5 (Tűrhető képi világ, ám az ajtós jeleneteket leszámítva semmi kreativitás…)
Színészi játék: 3/5 (Emily Blunt próbálja menteni a menthetetlent a sok faarcú között…)
Rendezés: 2/5 (Szerintünk George Nolfi pályát tévesztett…)
Összesen: 3/5 (Csak a romantikus filmek és Emily Blunt rajongóinak ajánljuk!)
